Erdélyieknek kedvezményes árú koncertjegyek a debreceni Kreator koncertre!
Samael, Keep Of Kalessin koncert Kolozsvár, 2009. jan. 27. Irish & Music Pub.
Circle II Circle koncert: Kolozsvár, 2009. május. 15. Bővebben!
CIKKEK
Az orosz ügy!
Három koncert a nagy múltú Oroszországban.
Az alábbi beszámoló reményeink szerint átad egy csipetnyit a felgyülemlett élményanyagból, mely zenekarunk számára egy életre szólnak.
Petrozavodsk.
Áldjuk a szerencsénk, h minden gond nélkül átjutottunk a Seremetyevó-i reptér vámosain, pedig merch táskánk nagyon gyanúsan púposodott, tele pólókkal, pulóverekkel, cédékkel.
Kilépve a váróba megpillantottuk kedvenc szervezőnket, Igort. Puszi-puszi, aztán irány a buszmegálló. Tudtuk, h sokat fogjuk használni a tömegközlekedési eszközöket, de ami ránk várt, arra nem lehet felkészülni.
A busz elvitt minket egy hév-szerű pályaudvarra, odáig még könnyen mentek a dolgok.
Az elkövetkező fél óra nem kicsit volt lehangoló. A kopár vidéket sűrűn megtörték a félig lerohadt faházakkal tarkított falucskák, melyeket sárút kötött össze. Feltűnt néha egy-egy szamaras kocsi, fát lopó talicskás brigádok, mire megpillanthattuk Moszkva külvárosát.
Gyerünk a föld alá! Na mármost azt kell tudni az ottani metró kérdéskörről, h minden háromszor akkora, mint itthon, beleértve a szerelvényt, megállok közti távolságot, aluljárót, mozgólépcsőt, embertömeget, stb...
Az út feledhetetlen élményekkel szolgált. Mintha egyszerre kerülnél csomagjaiddal a kezedben vadul pogózók, circle pit-ezők, wall of death-ezők, stage diver-ek közé, h még esélyed se legyen védekezni. Kétszer váltottunk vonalat, ami igen csak megnövelte az elveszés esélyét. Volt, h szétszakadtunk, azt se tudtuk hol vagyunk, közben ömlött rólunk a víz, cipekedve rohanás a tömegben, iszonyat piaszagú minden harmadik utas, full stressz az egész, mire a metró dobott egy padlóféket...mindenki dőlt-repült bele a másikba, konkrétan visítoztunk, miközben a helyiek hót nyugodtan néztek ki a fejükből, szemük se rezzent! Rá volt írva az arcukra, h már hozzászoktak ehhez a 20 milliónyi lakost számláló város pokoli utazási körülményeihez. Megérkeztünk a vonatpályaudvar megállójához, végre!!! Egyvalami tuti. A moszkvai tömegközlekedés sem pánikbetegeknek, sem klausztrofóbiásoknak nem ajánlott!
Az első koncert Petrozavodsk nevű 300ezres lélekszámú városába lett szervezve, amit éjszakai vonattal fogunk megközelíteni, de egyenlőre várjuk Igort, mert már egy jó ideje eltűnt jegyeket vásárolni. Telnek a percek, de Igor még a vonat hivatalos indulási időpontjában még sehol.
Kezd eluralkodni rajtunk a pánikhangulat.
10 perccel a tervezett este nyolc órás indulási idő után feltűnik "megmentőnk", kezében a jegyekkel, s szenvtelenül közli, a vonat késik 40 percet. Előzetes értesülések szerint vonatunk olyan szerelvényekből áll, melyek alvásra is ki vannak képezve, tehát akár le is tudunk dőlni a 14 órás úton. Biztos király lesz, kicsit iszogatunk, jól érezzük magunkat, aztán szunya, s mire megkelünk, már meg is érkeztünk-gondoltam naivan.
Szabad szemmel nem lehetett látni a szerelvények végét, olyan baszottul hosszan nyúltak bele a végtelenbe, mellesleg még a metrónál is szakadtabban néztek ki. Helyjegyünk az első kocsiba szólt, természetesen más nem is lehetett messzebb tőlünk, mint az. Hurrá! Majd kiköptük a belünket...
Út közben be-be tekintgettem a kabinokba, már amennyire engedte az ablakok mocskossága, de sok jót nem ígért a látvány. Nem baj, a miénk biztosan más lesz!
HÁT SE!
Pont ugyanolyan volt! Akkora szomorúságot már rég éreztem, mint amikor beléptem a végzetem helyszínére, a vagonba. Képtelen voltam már bemesélni magamnak, h jó a buli és élvezem, h itt lehetek. Még a falakról is emberek csüngtek, kemény fülledtség és olyan buké, hogy az ember inkább a száján keresztül veszi a levegőt. Háát, nem adtam volna sokért, h máshol lehessek. Egy vagonban kb.10 fülke, 1 fülkében 6 ember és olyan telt házas zsúfoltság, h visszasírtam a metrót. Egy-egy vécé a szerelvény két végében, tisztítva az első világháború előtt. Megspékelte a hangulatot a sejtelmes félhomály, ami ha belegondolok jól jött, mert legalább nem láttuk tisztán hova fekszünk.
Matyival abban a megtiszteltetésben volt részünk, h az emeleten alhattunk egymás szájába lehelve, de mások sem jártak sokkal jobban. Bazárosunk Dóri az étkezőasztalból hajtogatott ágyon pihenhetett. Szerencsésnek éreztük magunkat, h adtak takarót, amitől persze reggelre olyan bolyhosak lettünk, mint nagyanyám kötött pulóverje.
12 éve vagyok a szakmában, láttam, tapasztaltam már sok érdekes, szokatlan szitut, viszont ezt egy szóval tudnám jellemezni: POKOL!!!
A többiek nyugtatgattak, mert ellenben nekik tökre bejött a téma. András kifejezetten élvezte!
Azt mondta olyan ez, mint egy kirándulás, úgy kell felfogni! De jó lett volna a helyében lenni!
Miközben megpróbáltam megágyazni, Laci kibontott egy sört, belekortyolt, aztán otthagyta az asztalon és lelépett körülnézni. Addig-addig szarakodtam, amíg balekul lerántottam a takarót rá a sörre, ami sikítva röpült Big ágyára, s könyörtelenül ontotta ki tartalmát bele a mindenségbe. Noooo!!!!
Nyakig úsztunk a szarban. Nem elég, h az van ami, még ez is.
Csak a takaró volt kéznél, hát azzal kell felitatni. Minden ragad, bűzlik.
Egyébként a fakkok között szabad az átjárhatóság, ki-ki kedvére betekintést nyerhet más alvási szokásaiba. Megvallva, csak én érzékeltem a helyzetet súlyosnak, mert mindenki jókedvűen, rötyögve múlatta az időt. Az éjszaka szintén pokol volt, percenként felriadás valamire, egyszer még fejbe is rúgtam egy előttem elhaladót, olyan szűkös volt a hely., arról nem is beszélve, h az ágy széltében kb. 40 cm, tehát Trócsányi Gergő barátom /Hollywoodoo énekese/ még nálam is jobban megsínylette volna ezt az utat.
Mikor másnap reggel megérkeztünk, Mátyás kelt meg utolsónak, s nyeglén odamondta: ilyen jól már hetek óta nem aludtam!
Kikérem magamnak ezt a mondatot!
De a java még csak ekkor következett! Állítólag a klub gyalogtávra van az állomástól. Gondoltuk, mint a nyugatitól az ex-Süss fel nap. Az sztori átérzéséhez nem árt tudni, h Petrozavodsk Moszkvától 1100 km-re éjszakra helyezkedik, minek eredményeképp még április 4-én, látogatásunk időpontjában is max. 3 fok volt. Hó, latyak és őrült ladások, akik elől szaltózni kellett a járdára, mert sokszor az úttesten tudtunk csak haladni a járdaszigetül szolgáló sártenger járhatatlansága okán. Eltelt 5 perc, 10, de a klub sehol. Végül egy kövér fél óra kínmenet és hosszúra elnyújtott anyázás, szitkozódás után megérkeztünk. Sebaj, gondoltuk a fenomenális esti koncert majd feledteti a sok szart. Abban a pillanatban Igor közli, h csak 26 elővételes jegy fogyott. Úgy gondolja mégiscsak betesz a bulinknak a legnagyobb helyi rokk zenekar ma esti Petrozavodsk-i fellépése. A hír hallatán azonnal szeszt akartunk érezni a gyomrunkban, agyunkban. Beáramlottunk a city-be italért, és megtekinteni a nevezetességeket. Egy befagyott tavon és egy leginkább Leninre emlékeztető óriásszobron kívül nem volt sok látnivaló. Már régóta feltűnt, h az előzenekarunk -ők is velünk tartottak végig eddigi utunkon- tagjai sosem isznak olyat, aminek ne lenne alkoholtartalma, és az egyik srác farzsebéből egyfolytában kilóg valami.
A tettes mi más, mint egy kis üvegecske nyaka. Biztos nem kanalas orvosság volt tele. Aznapi sétánk alkalmával értettük meg miért mondják az oroszokra, hogy iszákosok. Nem lehet mit tenni, mi is csatlakoztunk eme rossz, ellenben roppant hatásos szokáshoz. Már nem is tűnt olyan lehangolónak az egész...
Aggodalomra nem volt okunk sem a klub nívója, sem a backline-t illetően, csupán fizető vendégből volt kevés, mert a helyszínen egy jegy sem fogyott!
A koncert után szemöldök ráncolva elbeszélgettem a szervezővel, aminek a hatására már taxival mentünk a szálláshelyre, na de hova!? Mert az indulás előtt egy órával derült ki, h kinél fogjuk eltölteni azt a pár órát, ami hajnali 4-ig rendelkezésünkre állt. Senki, még a szervező sem igazából a csávót, de állítólag megbízható. A tag érzelmileg nem tűnt túl stabilnak, cserébe személyében 500 méteres körzeten belül a legrészegebb embert tudhattuk a placcon. Nagy nehezen beszélni tudott, viszont egyenesen állni nem, és azt hitte attól tud jól angolul, h minden mondatba 6-szor beleszúrja a "kind of" kifejezést. Hey guys, let's kind of go to my place, and have kind of good time, have some kind of drinks and stuffs. Ja, és a kulcsmondat: i dont fucking know this kind of promoter! ÁÁÁÁ!!!
Választhattunk, vagy a klub épületében lévő szaunába töltjük a hátralévő 6 órát Igorral, vagy a srácnál. Az utóbbi lett. Megjöttek a kind of taxik, 1 régi Lada, egy új és végül egy akkora Volga, h az egész zenekar befért volna a csomagtartóba.
Panel panel hátán, az egyiknél megállás, fel a hatodikra. Egy szoba, és egy konyha állt rendelkezésül hatunkra a nagyjából 40 négyzetméteren, plusz a szállásadónkra, a kedves feleségére, a szállásadónk haverjára meg annak a csajára. Amúgy meg igazán rendes volt az illető, mindent megtett, a szobát teljes egészében átadta, hozott kind of takarókat és berakott egy kind of punk dvd-t, h ne unatkozzunk. Nemsokkal ezután az illető felmondta a szolgálatot. Arccal a földön ernyedt teste ékes díszül szolgált a konyhai linóleumon, mialatt kacérkodó felesége vígan elcseverészett Matyival és a vad vágyaktól felhevült Lászlóval. Vodkás invitálásnak nem mondván nemet, sikerült roppant kevés idő alatt roppant felelősségteljesre inni tudatukat. Matyi juttatott erre a következtetésre, mikor fejjel előre bedőlt a szoba szőnyegére, és úgy is maradt. Szabó és Big úgy döntött, elmennek a még öntudatuknál lévő orosz arcokkal a helyi diszkóba. Hajnali 3, szállásadónk még mindig öleli a padlót, de Laciék sehol.
A telefonba ruszki diszkóslágerek dallamai zúgtak a háttérben, s innen már szavak nélkül is megértettük egymást. Srácok tűnés haza, mindjárt itt van értünk Igor! Ámde Igor csak nem akart megérkezni. Még háromnegyed 4-kor sem lehet elérni.
Mi történhetett vele? Hullarészegen beájult a szaunában? Lelki szemeink előtt már láttuk elúszni a Szentpétervári látogatást. Négykor megszólal szállásadónk telefonja. Igor van a vonal másik végén. A tag, kerülve a hirtelen mozdulatokat feltápászkodik, s kimérten közli velünk, lassan mennünk kellene a kind of pályaudvarra, mert a vonat 4.50-kor indul, nem pedig 4-kor. Nincs is annál jobb érzés, mint mikor feleslegesen aggódod szét magad! Sírjunk vagy nevessünk? No de legalább Big és Szabó mocskos jót mulattak a tánctéren!