Ozzy Osbourne október 4-én a Papp László Budapest SportArénában. Részletek!
Maximum Rock tehetségkutató Bukarestben: http://www.promusicprod.ro/mrfest/formatii/
Koncertek a székelyudvarhelyi TRC-ben: részletek!
CD
BLOODRAINBOW: Smelteries Of Damnation
(Nail Records-Paranoid Records [Erdély-Ro])
Egy olyan zenekartól, aminek a neve Bloodrainbow, semmi esetre sem vártam volna, hogy komplex
melódikus death muzsikát játszon némi black beütéssel. Ha eltekintünk a korábbi felvételektől
(Gateway To The Ancient Grounds, In The Depth Of Pangea's Ancient Caves és a 2004-es Lethal
Message), akkor ez a lemez a zenekar debütalbuma.
Nyolc tételből van összeállítva az album, az összjátékidő negyvenkét perc. Egy vízhullám-szimfóniás riffözön-intro után megkezdődik az Agony Of Pleasure és a szaggatott riffelésről eszembe jut a jó öreg Deicide. Érdekes dallamvilága van ennek a résznek, szegelnek, betonoznak és imhol progos gitárjátékok burjánoznak. Az egész albumra jellemző a death-es fíling, de úgy érzem, hogy ez az album semmiképp nem az a maximum, amit kihozhatott magából a zenekar.
Tetszik az anyag, mert nem unalmas, és mert egy kicsit black módra dögös, de ugyanakkor skandináv gitárszólók is torzítják a szokatlan hangulatot. A vokál, a hörgés és üvöltés közti térben utazik, néha pedig énekszerű dolgot is lehet hallani. Bírom nagyon a fejbólógatós gitártempó és a gyorsabb, progosabb, melódikus témák közti váltásokat, amit a Family In Coma-ban jól meg lehet figyelni.
Furcsák, de annál inkább bájosabbak a Last Time-ban a black és speed témák ötvözése, és a Blood Rainbow-ban a power-es komlex death elegy. Minél többször hallgatom, annál jobban tetszik, persze ha még többet hallgatnám, akkor megunnám. Kár, hogy ilyen rövid ez az album, mert mire bemelegedek (ez a folyamat az album közepén teljesedik ki a Death-Grind Renaissance-kor), arra már a Northern Sundown (Outro) lágy dallamsora csengeti le az albumot.
Kíváncsi vagyok, hogyan fog alakulni a Bloodrainbow sorsa, mert roppant jó zenekar.
Sebesi Attila
