Erdélyieknek kedvezményes árú koncertjegyek a debreceni Kreator koncertre!
Samael, Keep Of Kalessin koncert Kolozsvár, 2009. jan. 27. Irish & Music Pub.
Circle II Circle koncert: Kolozsvár, 2009. május. 15. Bővebben!
CD
Dew-Scented: Incinerate
(Nuclear Blast)
Aki ismeri korunk extrém, de nem ultrabrutál muzsikáit, biztos összefutott már ezzel a csapattal. Modern kétgitáros thrash metalt játszanak, váltott szólókkal, death metalos intenzitással, de dalaik sosem túlbrutalizáltak. A '90-es évek közepén debütáltak: a grunge láz csúcsán alakultak, 1992-ben, majd demózgattak egy kicsit, később jött az első lemez is 1996-ban (Immortelle). Jelen írás tárgya a hetedik nagylemezük. Mindegyik I betűvel kezdődik, ez védjegy ennél a Harmatos-Illatú csapatnál. Valószínű, hogy ameddig a szótárban lesz I betűvel kezdődő szó, ők sem fognak más betűvel lemezcímet alkotni.
A Slayer hatását mindenki észreveszi szerintem, aki valaha Dew-Scented lemezhez nyúl. Nincs szó azonban iparosmódra történő másolásról, csak ihlet, amit eme amerikai csapat az egész színtérnek nyújtott többé-kevésbé. Eme németek csúcspontja talán az Inwards (2002) volt, habár nem vagyok teljesen képben minden lemezükkel és számukkal, de mindig jóra számítok, ha beteszek egy Dew-Scented albumot. Jófajta duplázós dobolás, blastok nélkül azért, sok tuka-tukázás ahogy a '80-as években egy bizonyos Dave Lombardo megmutatta a világnak, hogyan kell. A jó riffek özönlenek egymás után, a szólók is folynak ahogy kell, jó gyorsak is, nincs szó Megadeth/Testament-féle dallamos betétekről, a gyalulást a szólók alatt is csinálja a banda. A riffek azért nem csak a King/Hanneman iskola nyomát hordozzák, van itt sok Destruction-hatás is szerintem, a honfitársak korai lemezeit biztos sokat hallgatták a '90-es évek elején a fiatal thrasherek.
Nem az, hogy túl vannak a csúcson, és most csak nosztalgiából élnek, meg hasonló kliséket sem pufogtatnék, ezt a banda státusza sem engedi meg, mert még a nagy áttörés várat magára, underground szinten viszont komoly hírnévnek örvendenek. Az sem igaz, hogy semmi egyedi nincs bennük, mert felismerhető azért Leif Jensen rekedtes hangja (a metalcore is kölcsönzött azért ettől a csapattól szerintem, meg azért is érzem így, mert az ének kicsit monoton és az együttes talán leggyengébb pontja, kár érte amúgy, főleg ha figyelembe vesszük, hogy alapítótag), és az energikus stílus is, lassan Dew-Scentedék több jó lemezt készítettek, mint a Slayer (vagy mindenképpen ugyanott járnak kb.) Jensen hangját egy tisztább John Tardyhoz (Obituary) tudnám hasonlítani, valahol ugyanaz a fajta (ez esetben azért kevésbé) hisztérikus vokalizálás hallható, ami ez esetben, mondom, kicsit monoton tud lenni, de ha megszokja az ember, semmi gond nincs vele.
Kiváló, egyenletes minőséget nyújtó csapatról van szó, akik ezen a lemezen is próbálnak azért valami újat. Ritka pl. thrash metalban az intró, outróval meg talán életemben nem találkoztam még ebben a műfajban (az Anthrax - State of Euphorián sem záródal a rövid szerzemény). Két gitáristen vendégeskedik a lemez közepén megbújó Perdition for Allban, Gus G (a Firewind és más bandák görög zsenije) valamint az Annihilator-főnök Jeff Waters. Azért nem radikálisan más ez sem, a dallamos szólókat kivéve, a riffelés az a Dew féle marcona arcbamászás. Variálják a tempókat is, kiemelném a Now or Never hangulatos intróját is. Mille Petrozza vendégszereplése is üdítő az outro előtti Retain the Scarsban. Megint szimpatikus húzás, hogy a nagy vendéget nem préselték be az első dalba, amiből esetlegesen klip meg sláger lesz.
A legjobb dalt viszont azt hiszem jól választották ki, az intró/outróból kiragadott részletekkel megtámogatott That's Why I Despise You talán a legfogósabb szerzemény innen, kicsit death metalos is (aki meg szereti a szép nőket is, nemcsak a thrash metalt, nézze meg a videót).
Feltétlenül nem emelnék ki más dalokat, mert nincs igazán gyenge pont, de / és nincs sajnos egy igazán lélegzetelállító zsenialitás sem, Dead Embryonic Cells vagy People of the Lie vagy Among the Living nem található a lemezen. De nagyon jó thrash metal az van, egész szép mennyiségben. Intrót és outrót nem számolva kb. 41 perc korszerű, de a régi nagyok szellemét is magában hordozó tömény metal van ezen a korongon. Szerintem érdemes próbálkozni az albummal, a stílus híveinek mindenképpen. A műfaj múltjához mérten tehát nem olyan jelentős, de minőségi munka. 8 pont
okt31