Erdélyieknek kedvezményes árú koncertjegyek a debreceni Kreator koncertre!
Samael, Keep Of Kalessin koncert Kolozsvár, 2009. jan. 27. Irish & Music Pub.
Circle II Circle koncert: Kolozsvár, 2009. május. 15. Bővebben!
CD
REMORSE: D.Ü.H.
(Nail Records - Paranoid Records [Erdély/Ro])
És itt van a magyarországi underground vérthrasher Remorse ötödik, várva várt stúdióalbuma, a D.Ü.H. (akár a Dehogy Ütlek Hasba rövidítése is lehetne, na de később kiderítjük, hogy mi is ez a "düh").
Négy év telt el az utolsó Remorse lemez, a Harc, óta - az Old Versio-t leszámítva, ami tartalmazza a '93-as In Versio és a '97-es Álmatlanság lemezeket. Anno a Harc nagyot robbant az underground-ban (a magyar internetes médiák 2005-ben a korongot az év albumának választották, sőt a borító is elnyerte az év borítója címet), és teljesen biztos, hogy a D.Ü.H. után sem fog kő kövön maradni, mert eddig sem bántak kesztyűs kézzel Oláh Zsótiék a hangszerekkel, de amit most kapunk, mi hallgatók, a D.Ü.H.-ön, az egyenesen elképesztő.
Tizenhárom tételről van szó mindössze. Agresszív és roppant ritmikus lett a lemez, de így is kellően elég tér marad a gyilkos thrash dallamoknak. Ezek aztán tényleg imádnak zúzni. Az album kiemelkedő érdekessége, hogy rengeteg nagyhírű magyarországi fémzabáló zenész áll pillérként teljes vállszélességgel a dalokat összetartó gerendák alatt, mint pl. Attis, Gaobr (WMD), Erdélyi Péter (Megazetor, Ad-astra), BZ (Wendigo), Karcagborgból Sir Mulicz, Mike (Vale of Tears), Miki, Csabi, Küki (Wackor), Söme (Scandic Pop), Köhler Ágnes (Inseason) és sokan mások.
A dalok 100%-ban Remorse szerzemények, de az a tény, hogy ilyen sok zenész játszik az albumon, biztos, hozzátesz egy keveset az album hangulatához, és így az az érzés alakulhat ki, hogy ez nem egy ízig-vérig Remorse anyag. Én ezt mindenképp negatívan értékelem (ez az egyetlen szívet hasogató dolog). Ha nem lenne ez a sok név, a maximális pontozással koronáznám ezt a messze kimagasló teljesítményt.
Egy, a Remorse-ra jellemző klasszikus instrumentális darabbal startol a hanganyag. És már a második tételnél - Soha nem adom fel - elkezdődik a kegyetlenkedés. Húzós pengetések gyilkoló menetelésben. Marha kemény darab. És a lemez hátralevő 11 felvonásában sem lankad a düh. Az első hallgatás után egy kicsit összekavarodik a sok döngetés, és vastag, erőtől duzzadó thrash téma, de többszöri hallgatás után már teljesen összeáll a nagyon masszív tömb. A hangzás tökéletes. Minden hallgatás után meglep az a sok energia, ami van a dalokban (ez amúgy egy Remorse védjegy). Tekernek ezerrel, szaladgálnak a szólók, közben a dob hegyet mozgató tempóval mozgatja a pengetőket, a vokál pedig rásegít szigorra (Harcra fel). A középtempó jellemző a lemezre. Úgy gondolom, hogy tökéletes urai a helyzetnek mondott thrash káosznak, és teljesen körbetáncolják ezt a dimenziót softosabb elemekkel (Mindenki fél), sejtelmes mantrákkal és játékosabb súrolással (Ébredj). És hirtelen véget ér a D.Ü.H. a Kín-nal. Főhajtás!
10 (az összkép) - 1,3 (a nagyszámú vendégzenészek miatt) = 8,7
sebesi