Paradise Lost/Samael koncert Kolozsváron 2010 febr. 15-én. Részletek!
Tim Ripper Owens márc. 5-én Budapesten koncertezik. Infó: http://themetalangel.gportal.hu/
Videolesen - Klipválogatás DVD a májusi Rockinform mellékleteként. Jelentkezni itt.
CD
SHELL BEACH: Acronycal
(Edge Records - Paranoid Records [Erdély/Ro])
Ha mondjuk összehoznék egy zenekart, névválasztásakor messzire eldobnám még a gondolatát is egy ennyire romantikus névnek, mint a Shell Beach. Ennél már csak az Ossian album címek rosszabbak (pl: Örök Tűz. Szerintem jobban hangzana a Török Szűz... Nem értem ezt a Paksit).
A Shell Beach magát a rock/screamo/emo stílus határain belül mozgó zenekarnak írja le. Az emo stílushoz sok közöm nincs, de az világos, hogy ez az Acronycal valamivel több, mint egy szokásos screamo/emo album. A screamo megnevezést olvasva biztosan egy fejletlen gyermek sikoltozása rémisztgeti az olvasó agysejtjeit. Hát sikoltozásról szó sincs, inkább hangszálreszelős üvöltésről, ami pár dal erejéig még jó is. Ezért angolosan puke/emo-nak nevezném ezt a stílusirányzatot.
A zene periodikus hangulatváltozása egy kicsit lelakja az ember gondolkodását. Viszont néha a Mohácsi Mátyás (The Idoru) által játszott bőgőtémák felszabadítóan hatnak Horváth Attila (Subscribe) és Somló Pali gitárjátékai között. A hirtelen változó lassú és gyors tempóban játszott alap gitártémák az album teljes terjedelmén majdnem ugyanaz a recept szerint vannak összeállítva. Ez inkább az első hét tételre igaz, kivétel az intro (Morning Over Callisto). A Seasons For Your Grace (az album egyik legígéretesebb darabja) és Sirens záródalokban pedig egy kevéske The Smashing Pumpkins-os ének üti fel a fejét.
Az albumot hallgatva az az érzésem volt néha, hogy zeneileg még nem kiforrott, céltudatos a zenekar, mert néhol vannak jópofa, sunyi kísérletezgetős részek is a hallgatói türelmet igénylő ének és néha monoton gitárdallamok között. Szerintem még fogunk hallani erről a zenekarról!
Sebesi