II. Bözödi tó tábor júli. 30.-aug. 1. Részletek!
Iron Maiden koncert Kolozsváron: 2010. aug. 15., Polus Center parkolója.
Maximum Rock tehetségkutató Bukarestben: http://www.promusicprod.ro/mrfest/formatii/
INTERJÚK
"...azóta is ez a fő motivációm: megosztani, hírt adni arról, ami nekem sokat ad."
Interjú Uzseka Norberttel a HammerWorld magazin egyik bedolgozó munkatársával
Szia Norbi!
Mielőtt a mondatok végére kérdőjelt tennék, szeretném megköszönni a rám/ránk szánt idődet. Régóta - ha
jobban belegondolok, nem is olyan sok az a pár év - szeretnék megtudni számomra érdekesnek tűnő dolgokat
rejtélyes személyiségedről. Kihasználva a Rockpolis Média nyújtotta lehetőségeket, gondoltam, hogy az
interjú tökéletes ürügy és esély lesz arra, hogy megtudjak a Hammer World magazin számomra
legkarizmatikusabb írójának hétköznapjairól egy-két részletet.
1. Hogyan lettél Hammer World csapattag? Milyen céllal érkeztél a metal színtérre?
Ott kezdeném, hogy pont akkortájt - 14 éves korom körül - kattantam rá a metalra, amikor a magyar Metal
Hammer első száma megjelent. Szóval a legjobbkor ahhoz, hogy meghatározó hatással legyen rám a lap. Akkora
fanatikus voltam, hogy többször előfordult, hogy lapmegjelenés táján olyat rémálmodtam, hogy hiába megyek
az újságárushoz :) Aztán 16,5 éves koromban írtam Lénárd Laciéknak egy levelet, hogy szeretnék részt venni
egy Hangpróbán, és - talán mivel raktam mellé egy felbélyegzett válaszborítékot - válaszoltak is, hogy
OK, menjek. Ez a 31-es Hammer volt, onnantól ismertem őket személyesen is, és kb. 18 lehetettem, mikor
felmerült bennem, hogy megkérdezzem Lacit, írhatnék-e az egyik Slogan Sun Clubról. Ő azt mondta, igen,
és annyira nem lehetett rossz a cikk, mivel aztán már egyre több munkát kaptam tőlük :).
Ha volt is konkrét célom, aligha tudtam volna akkortájt megfogalmazni. Egyszerűen annak a vágya hajtott,
hogy ha találok egy jó zenét, arról hírt adjak az embereknek. Ezt a Hammer előtt is csináltam egy kicsit,
de őszintén szólva sokáig fel sem merült bennem, hogy a Hammer tagja lehetnék. Tekintve, hogy Budapesttől
40 km-re laktam, ahonnan nem volt annyira könnyű koncertekre járni így félig gyerekfejjel, ez nem is lett
volna annyira reális elképzelés, de aztán, látod, mégiscsak sikerült megvalósítani az álmomat :) És azóta
is ez a fő motivációm: megosztani, hírt adni arról, ami nekem sokat ad.
2. Gyermekként nem szerettél volna rockzenész lenni?
De igen. Tükör előtti léggitározásban a környék titkos bajnoka voltam :) De az igazi gitározás, nos,
talán ment volna, de jött az érettségi, és arra tanulni kellett, és aztán már soha nem került vissza a
kezembe a hangszer. Tudod, úgy a jó, ha a zenét azok csinálják, akiknek van hozzá tehetségük, nekem meg
talán annyira nem volt. Ami nem jelenti azt, hogy nem sajnálom :).
3. Majdnem minden egyes HW-ban két-három könyv ismertetőjének Te vagy a termőfája, nem is
beszélve az interjúkról és a lemezbemutatókról. Hogyan sikerül beosztani ébrenléted játékidejét,
hogy ennyi mindenre elegendő időt tudjál szánni?
Nem is tudom. Gondolom, ez olyan, hogy ha elkezdesz rá odafigyelni, már nem is jön össze :) Bruce Lee-ról
olvastam, hogy minden percet megragadott, hogy gyakoroljon, eddzen, én így vagyok az olvasással :) Nem
hiszek teljes mértékben abban, hogy az embernek arra van ideje, amire rászánja, de azért némi igazság van
benne.
4. A munka és a hobby nálad ugyanazt jelenti?
Az a helyzet, hogy 8 évig a Hammer volt a főállásom is, de akkor sem a munkaidőben írtam a cikkeket.
2004 nyarán jöttem el, azóta külsős vagyok, és ugyanúgy nem a munkaidőmben írok :) De különben szerencsés
vagyok, mert amikor a Hammernél dolgoztam napi 8 vagy akárhány órában, akkor sem szimplán pénzkereset volt
az, és a mostani munkámat is szeretem. Merthogy könyvekkel foglalkozom, egy kisebb irodalmi ügynökségnél
dolgozom, külföldi művek magyarországi szerzői jogait intézem. És a könyszakmában is sok az őrült és
fanatikus, akárcsak a metalban, szóval vannak átfedések :).
5. Milyen nemzet írójától olvasol szívesebben? Milyen témájú regények kötik le leginkább a figyelmed?
Nincsenek nemzeti megkötések. Összekapcsolódások vannak csupán - az egyik író, az egyik könyv hozza a
másikat. Azt, hogy mi köti össze az egyiket a másikkal, persze sokszor csak én értem, de hát ez mindenkinél
így van, nem? Persze, jobbára az angol nyelvterületekről való ill. magyar írókat olvasok, de ez nyilván
az érdeklődési körrel meg a hozzáférhetőséggel van összefüggésben. Témák terén persze jobban vannak
korlátok, de azt hiszem, sokan így is úgy gondolják, hogy túl sok hülyeséget összeolvasok meghallgatok :).
Míg mások meg nyilván beszűkült tahónak tartanak. Einstein is megmondta, hogy minden kurvára relatív :).
De meséktől és ifjúsági regényektől kezdve (melyekben gyakran több igazságot és szépséget találni, mint
egy teherautóplatónyi ún. magasirodalomban vagy szakirodalomban) a klasszikus szépirodalmon meg a
sci-fi/fantasy/horroron át a különféle szakkönyvekig nagyon-nagyon sokfélét olvasok. Leginkább az számít,
hogy érdekeljen az adott könyv (mindig rühelltem a kötelező olvasmányokat, amit ma már bánok, merthogy a
javukat azért tényleg el kell/ene/ legalább egyszer olvasni), és az is, hogy valami megragadjon benne.
Vonnegut írta a Virágvasárnap-ban: "És a meditáció is szent a számomra. Szent, mert úgy gondolom, hogy a
lét és nemlét minden titka az elménkben rejtőzik, esetleg más emberek elméjében. És még azt is gondolom,
hogy az olvasás és az írás a meditáció legtartalmasabb formája. Még senki sem talált fel ennél is
tartalmasabbat. Ha a világtörténelem legérdekesebb elméinek műveit olvassuk, nem csak a saját elménkkel
töprengünk, de az övékével is. És ez számomra maga a csoda." Ehhez még hozzájön, hogy imádom a jól
elmesélt történeteket, legyenek bár valósak vagy kitaláltak (hol a határvonal, ki tudná megmondani?!) -
szóval, ami a könyveket illeti, aligha elég egy élet, hogy minden jót megtapasztaljunk :).
6. A Pär Lagerkvist-es megközelítése a vallásnak mennyire jön be nálad?
A csúf helyzet az, hogy nem tudom, mivel nem olvastam egy könyvét sem. Látom, hogy a Barabás-ból filmet
csináltak Anthony Quinn főszereplésével, amiről hallottam is, de még nem láttam. (Ha gondolod, írd meg,
hogy pontosan mire célzol, és akkor megírom a választ :)) De felteszem, olyasmire gondolsz, hogy
Barabás ugye élete végéig azon tipródott, hogy miért őt választotta a tömeg Jézus helyett, és hogy ha ő,
a gonosztevő kerül a keresztre, akkor a Megváltó tovább élhetett volna, meg ilyenek... És azt hiszem, nem
véletlenül kérdezted ezt, valamit már leszűrtél az írásaimból, annak ellenére, hogy szerintem a cikkeim
nem rólam szólnak, hanem arról az adott zenéről vagy bármiről, csak persze a saját szavaimmal. Nohát. Azt
mondhatom, hogy keresem Istent, vagy úgy általában az élet értelmét, és tépelődöm, és nem tudom, valójában
mi van, de vannak érzéseim, sejtéseim, van némi hitem, ami nem követ vallást, de mégiscsak arra épül,
amiben felnőttem, és sok minden hatott rá, de amim van, az végeredményben a saját életem eredménye,
legyen bármily' kevés is. Keresem, perelek vele, megkérdőjelezem és bizonyos dolgokban, lényekben,
eseményekben meglátom. Szóval pont olyan idiótán viselkedek, mint általában az emberek szoktak, és az az
érzésem, hogy valaminek lennie kell, és ha törődik velünk, akkor nem szervezett vallást vár el tőlünk,
hanem azt, hogy szeressünk. És igen, módfelett kritikus vagyok a vallásokkal szemben, annak ellenére,
hogy tudom és látom, milyen sok jót is tesznek. Mégis azt gondolom, hogy a segítségen túl, amit rengeteg
embernek nyújtanak, a régi nagy vallások nem tudnak mit kezdeni a mai világ problémáival. Vagy ami a
rosszabb, politikai, hatalmi befolyásra is törekednek, és ez totális gáz. Persze, az emberiség egy része
bizonyára nem érett arra, hogy saját véleménnyel rendelkezzen, ezért egyesek úgy vélik, nekik utat kell
mutatni. Csak nem mindegy, hogy valakinek mutatsz egy lelki ösvényt, egy lehetőséget a fejlődésre, a jobb
emberré válásra, vagy pedig hogy megmondod, hogy mit gondoljon, kire szavazzon, kit utáljon. Nyilván az
aktuális politikai rendszer kihat a vallásra, épp úgy, ahogy a benne élők lelki világára is. De én még
az átkosban nőttem fel, amikor a mindenféle tiltás ellenére is eljárhattam hittanra meg templomba, és
nem a szocializmus tehet arról, hogy amit akkor és ott tapasztaltam, nem győzött meg arról, hogy a
vallásnál az igazság, és az az egyetlen út, hogy templomba járjak, és minden héten gyónjak. Egyébként is
pont ugyanolyan átlagember vagyok én is, mint a legtöbbünk, ugyanúgy megszívom én is a rendszer
szemétségeit, és ha valamire szükségünk van, amit a vallásnak kellene megadnia, akkor az a lelki erő, a
lelki tartás, a támogatás, hogy érezzük, hogy egy világban, ahol a régi értékek és normák hanyatlanak,
mégis van valami, amibe kapaszkodhatunk. És sajnos én ezt nem találtam meg a vallásban, de tiszteletben
tartom, ha más igen. Talán még irigylem is egy kicsit, mert bizonyos szempontból könnyebb annak, és
erősebb lehet az életben az, akinek szilárd hite van, s még inkább, ha nem egymagában hiszi, hanem
sokadmagával. Tudod, egységben az erő, meg ilyenek.
