Ozzy Osbourne október 4-én a Papp László Budapest SportArénában. Részletek!
Maximum Rock tehetségkutató Bukarestben: http://www.promusicprod.ro/mrfest/formatii/
Koncertek a székelyudvarhelyi TRC-ben: részletek!
INTERJÚK
7. Havonta több zenekar lemezét füleled. Nem érzed néha úgy, hogy elég volt a zenéből? Vannak örök kedvenceid?
De, időről-időre besokallok a sok zenéből. Ilyen szempontból pl. szerencsés, hogy csak évi 10 Hammer
jelenik meg, így akad két olyan hónap, amikor nincs az az írással teli, nagyon sűrű két hét, ami alatt
csakis azt tudom hallgatni, amiről írnom kell. Volt olyan év, amikor konkrétan azzal töltöttem a nyári
szabadságomat, hogy csak és kizárólag jazz meg világzenei meg népzenei CD-ket hallgattam. Igaz, ebben
az is közre játszott, hogy épp nem volt barátnőm :) Amúgy azt a jazz korszakot lezártam, köszönöm szépen,
annyi elég is volt, már csak elvétve bírok olyasmit meghallgatni :).
Örök kedvencek meg naná, hogy vannak! :) Mind fölött áll a Queensryche. Áttételesen nekik köszönhetem még
azt is, hogy a Hammerhez kerültem. Merthogy volt egy Lénárd Laci féle QR interjú az első, általam
megvásárolt lapban, még a Hammer elődjében, a Metallica Hungarica-ban, ami annyira megfogott, hogy
beszereztem az Operation: Mindcrime c. albumukat, ami örök legnagyobb kedvencemmé vált. És mivel ennyire
igazat írt Laci, onnantól kezdve adtam a szavukra :) És számtalan örök kedvenc van még, hogy csak azokat
mondjam, akiknek kb. minden lemeze bejön: Psychotic Waltz, Rush, Fates Warning, King's X, Opeth,
Nevermore/Sanctuary, Tool, King Diamond, Alice In Chains, Trouble, Cynic, és még órákig sorolhatnám.
8. Az alkoholt az ízéért vagy az érzékek stimulásáért fogyasztod?
Sem ez, sem az, ugyanis jószerével soha nem iszom alkoholt :). Nem rég hallottam az állatorvos ismerősömtől,
hogy létezik ám olyan, hogy alkohol-allergia, hát nálam biztosan ez van. A hideg is kiráz az utóízétől,
pedig amúgy lennének finomak :). És az a vicces, hogy az alkoholos italok kultúrája meg vonz. Különösen a
borászat, fősulin tanultam is egy keveset, és nagyon jól ment :). Érdekel, hogyan készülnek, meg tudod,
olyan szép körítést tudnak varázsolni nekik (a csomagolás, a legendák, stb.). Az érzékek stimulálásával
meg úgy vagyok, hogy nincs az az alkohol vagy kábítószer, ami olyan gyönyörű hatást tudna bennem
kiváltani, mint az általam szeretett zenék, könyvek, filmek, látképek, dolgok - és legfőképpen a
szeretkezés :). Persze, erre lehet mondani, hogy aki nem próbálta, nem tudhatja, és ez így is van, de
tudod, az ember anélkül is épp elég sok sebet szerezhet az életben, hogy direkt magának csinálná... Azért
egy ital van, amit szörnyen szeretnék megkóstolni, de azt mondják, örökre elveszett a receptje: a kelták
ill. vikingek mézsöre. Na, arra baromi kíváncsi lennék. Vagy mondjuk még a vajsörre, amit Harry Potterék
isznak :).
9. Minden hétköznapod egyforma?
Hm. Igen is, meg nem is. Minden hétköznap elmegyek reggel dolgozni, és hazajövök késő délután vagy este,
és nem telik el nap, hogy ne jutna eszembe, milyen megveszekedett gyorsan rohannak a napok. Ugyanakkor meg
ritka az olyan nap, amiben nem találok valami szépet. Lehet, hogy szerencsés vagyok, de az is lehet, hogy
ez hozzáállás kérdése. Szerintem inkább utóbbi, mert még mindig eléggé hangulatember vagyok, és jellemzően
akkor nem találok semmi értelmet az egészben, amikor alapból is rossz a kedvem :).
10. Vannak írók, akik addig csíszolgatják, alakítgatják művüket, amíg elfogadható nem lesz -
ez hónapokba is beletelhet -, vannak, akik minden előjáték nélkül megírják az év legjobb olvasmányát.
A Te esetedben ez hogyan történik?
Tisztázzuk: nem vagyok író. Igaz, hogy van egy rahedli versem, és egyre több novellám is, ám ezek még
sehol nem jelentek meg, így nem is azokról kérdeztél. A Hammer meg az esetek túlnyomó részében nem a szó
nemesebb értelmében vett írás. Az egyszerűen csak újságírás, ami azért más tészta, még akkor is, ha azt
is lehet magas szinten és csapodár módjára is űzni. De ritkán ragadtatom magam olyan, "elszállt" cikkekre,
amik már túlmutatnak ezen (és ezért egyesek szerint nem is tesznek eleget az újságírás alapkövetelményeinek
:). Egyébként meg a Hammer úgy működik jobbára, nálam legalábbis, de alighanem a többieknél is, hogy
amikor már közel a lapzárta, akkor kampány szerűen, látástól mikulásig ír az ember - míg máskor örül, hogy
épp nem hajt a tatár, nem kell ilyesmin agyalni :) És szóval ez meghatározza a dolgokat: az esetek
túlnyomó részében nincs arra idő, hogy túl sokat csiszolgassak egy-egy cikken. Ami néha meg is látszik, de
szerintem egy átlagos lemezkritikát bármelyik hammeres, aki már évek óta ír a lapba, igen gyorsan meg tud
írni. Erre mondják, hogy a rutin meg az évek :).
11. Amikor maximális pontszámot adsz egy albumra, miket veszel figyelembe, milyen kell legyen
a tíz pontos lemez? Az albumborítóra és CD füzetre is tekintettel vagy?
Ez nehéz kérdés, mert feltételezi az objektivitást, amiben nem hiszek. Végtelenül unalmasnak találom,
amikor valaki objektíven akar zenéről beszélni. A zene nem mérhető. Néha sajnálom is a túlképzett
zenészeket, akik már képtelenek úgy hallgatni bármit, hogy ne azt figyeljék, hogy az a C-dúr milyen hamis.
A zenét érezni kell, mélyebben hat a mérhető, számokban kifejezhető fizikai síknál, épp ezért maga a
pontozás is egy óvatos távolságtartással kezelendő dolog. Nem csak azért, mert úgyis tükröződik benne a
pontozó egyéni ízlése, hanem mert pont ennél látszik: nem mérhető, nem lehet egy zenét sem egy 1-től
10-ig terjedő skálán mérni. Az adott zenekar számára jó esetben 10 pontos a zenéje, mert imádja játszani,
mert ő maga alkotta. Erre jövök én, és nekem meg istentelenül nem tetszik, és adok rá mondjuk 3 pontot -
érted, ezt így nem lehet megítélni. Annyi objektivitás azért van bennem, hogy figyelembe veszem, hogy az
adott lemez mit ad az adott kornak és stílusirányzatnak. Igen, ez számít, sőt, az évek múltával egyre
jobban, ugyanis minél több zenét hallasz, annál inkább megérzed, ha valaki valaki más zenéjét ismétli. De
végül is még ezt is lehet 10 pontosan csinálni. A másik fő szempont meg az, hogy legyen benne Valami. Ezt
nem igen lehet körvonalazni, megmagyarázni, de ha megnézed, milyen ritkán adok manapság 10 pontot,
sejtheted, hogy valóban ritkán jelenik meg olyan album, amiben megvan minden, amit fontosnak tartok.
Az albumborító a pontszámra nincs kihatással, de mindig öröm valami szépet látni.
12. Milyen az ideális nő?
Úgy érted, a számomra? :) Nekem a feleségem. Lehet, hogy ez nyálasan hangzik, de ez az igazság, tudom, mit
beszélek. :) Nagyon sokáig kerestem az Igazit, és még mindig úgy gondolom, hogy nekem Ő az, pedig már
együtt lakunk egy ideje :) Egyébként a Shop Stop II. c. filmben elég jól megfogalmazzák, milyen az
ideális. Szóval igenis számít a külső, meg hogy milyen az ágyban, de ha nem értitek meg egymást, ha nincs
lelki közösség, akkor fabatkát sem ér az egész kapcsolat. Kell, hogy legyen valamiféle kisugárzás,
valami belső nemtudommi, ami megfog. Szóval ha arra vagy kíváncsi, milyen nők tetszenek nekem, hát, velük
is úgy vagyok, mint a zenékkel meg könyvekkel meg filmekkel: valami fogjon meg benne. Ja, és az is fontos,
hogy nőies legyen. Nem mintha én egy macho típus volnék, de nem is ilyen eltúlzott értelemben értem a
nőiességet, tudod, hogy felpumpált óriási mellek, meg hogy mindent kirakjon, meg a többi.
Amúgy odavagyok a nagyon hosszú hajért, arra egyszerűen rá van állva a szemem, azt mindig észreveszem :).
És ha arra vagy kíváncsi, hogy kiket tartok még igazán szép nőnek, akkor tudok mondani pár nevet a
teljesség igénye nélkül: Halle Berry, Monica Bellucci, Audrey Tautou, Scarlett Johansson, vagy épp Anneke
a Gatheringből, netán Cate Blanchett. Persze, lehet, hogy valójában egyes szerepeikben tetszenek, nem is
ők maguk...
13. Fel szoktad lapozni a régebbi Hammer-eket vagy más, írásaidat őrző lapokat, hogy lásd
újságírói változásod és fejlődésed irányát?
Kimondottan ezért nem. Viszont megesik, hogy amikor utánanézek egy adott bandának vagy lemeznek, amiről
épp írok, elolvasom régi dolgaimat is, de nem jellemző. Azt hiszem, volt néhány jó írásom, és vannak
olyanok, amikről beugranak emlékek, de a többi egyszerűen csak régi újságcikk.
14. A következő két kerdés közül arra válaszolsz, amelyikre leginkább akarsz (mindkettőt is
választhatod): Milyen koncerten vennél részt, mint néző, amin nem voltál és soha nem is lesz esélyed
rá? Ki az a személy, akivel találkoznál, ha élne?
Mindkettő jó kérdés, válaszolok én boldogan :) Az elsőre a Led Zeppelin a válaszom. A Beatles nélkül
megvagyok, a fene se akar megsüketülni a csajok visításától :) Meg még Mother Love Bone, Alice In Chains
Layne Staley-vel... Amíg a tagok élnek, van remény. Most hallottam, hogy a Cynic is újra összeáll!
Akivel szívesen találkoznék, az Jézus. Ez elég nagyképűen hangzik, ugye? :) De megmondom, miért: kíváncsi
lennék, mit szól ahhoz, amit a Bibliában írnak róla, meg a kihúzott részekről, meg hogy egyáltalán mi és
hogy volt igaz (érted, a négy evangélium egyikét sem akkor írták, amikor az események zajlottak, ha ugyan,
hanem jóval később, és nem is feltétlenül olyanok - ha ugyan azok írták egyáltalán, akiknek tulajdonítják
-, akik ismerték is Jézust. Persze ilyen erővel mondhatnám Buddhát vagy akár Mohamedet is. Alighanem
mindőjük tudott valamit, hozzánk meg elég durván eltorzítva jutnak csak el a szavaik. Márpedig, ahogy a
Deadsoul Tribe énekes Devon Graves mondta egy interjúban: az igazság attól függetlenül igazság, hogy ki
mondja. Így persze az is lényegtelen, létezett-e egyáltalán Jézus. S ha Jézussal nem, hát J.R.R.
Tolkiennel. Neki sem tudnék mi újat mondani, és még életében kapott épp elég köszönő levelet, de azért egy
jó naggyal én is tartozom neki. Amilyen jól nevelt, konzervatív angol úriember volt, alighanem udvariasan
végighallgatná, amíg kifejtem, milyen óriási hatással volt rám meg a metal zenére, és mennyire szeretjük,
tiszteljük és becsüljük mi rengetegen :) és persze nem igen tudna mit kezdeni ennyi sületlenséggel :).