15 éves a Sear Bliss; koncertek: nov. 22. Pécs, nov. 29. Budapest
Rock in Reghin III. - 2008. dec. 6.: Altar, Black Diamond, Shadows
Circle II Circle koncert: Kolozsvár, 2009. május. 15. Bővebben!
INTERJÚK
"...kiröhögjük, ha valami nem tetszik."
- interjú a Superbuttal -
A Superbutt Európa szerte underground körökben egyre sikeresebb és már Amerikából is érdeklődnek felőlük. Ezek a tények sarkalták Sebesi Attilát a kérdések feltevésére, a válaszokat Vörös András énekes és Szűcs Péter dobos szolgáltatták.
- Eléggé szép sikereket értetek el szerte a világban, főleg Nyugat-Európában. Szerepel számításaitokban egy amerikai turné is?
- Szerinted mi az oka annak, hogy a szülőföldön kevésbé vagytok elismerve, Európa nyugati régióihoz viszonyítva?
- Eddig minden Superbutt hanganyag angol nyelven jelent meg, mégis nemrég egy magyar nyelvű, Szájon át, EP látta meg a napvilágot. Mi volt a cél?
- Mi a helyzet az ezév nyárára tervezett új albummal, aminek egyes részeit a stockholmi Fear and Loathing stúdióban rögzítenétek?
- A zenétek alapja egy adag irónia és humor. Ez a hétköznapjaitokra is igaz?
- Kell még erősödjön, fejlődjön a Superbutt, vagy már teljesen felnőtt?
- Mit gondolsz, mikor volt a legerősebb a zenekar?
- Legnagyobb siker, amire mindannyian büszkék vagytok?
- Most az év elején a kolozsvári Guerrillas zenekarral turnéztok. Hogyan esett rájuk a választás?
- Kb. hány koncert van a Superbutt háta mögött?
- Melyik lenne az a zenekar, amellyel körbeturnéznátok a Földet?
- A zenekar káros szenvedélyei?
Szűcs Péter: Ezzel a kérdéssel nagyon betaláltál, ugyanis pár napja kaptuk meg egy lehetséges amerikai turné paramétereit az egyik szervezőnktől. Bár az időzítés nem a legjobb, hiszen májusra van a túra betervezve, amikor épp a stúdiózás kellős közepén járunk majd, de ha összejön, akkor tuti, hogy egy ilyen turné prioritást fog élvezni. Jelenleg várjuk, hogy történjen valami, ha valóban összejönnek ezek a koncertek, indulunk is vízumot intézni. Ha valamiért most mégsem, amire azért szintén van esély, akkor ősszel vagy jövőre kerítünk rá sort, de most, hogy meglebegtették előttünk a lehetőséget, már biztos nem hagyjuk annyiban a dolgot.
Vörös András: Erre nagyon egyszerű válaszolni: igazából egyáltalán nem igaz, hogy külföldön jobban elismernének minket, mint otthon. Európában klubzenekarnak számítunk, sokfelé megfordulunk és szerencsére már nem teljesen ismeretlen a nevünk. Magyarországon viszont egyike vagyunk a tíz legnépszerűbb rockzenekarnak, ami azért sokkal nagyobb presztízst jelent. Hogy mást ne mondjak, amíg például Hollandiában vagy Franciaországban egy önálló klubkoncertünkre bejön mondjuk 80-100 ember, addig a legutóbbi, decemberi budapesti koncertünkön a Petőfi Csarnokban 978 ember volt. Mindig azt mondjuk, hogy bár mindenhol vannak jó élményeink és barátaink, az igazi saját közönségünk azért mégiscsak otthon van, és egyáltalán nem panaszkodhatunk, hogy ne kapnánk elég elismerést.
V. A.: Megszólalni az anyanyelvünkön is végre. Az angol nyelv használata igazából csak funkcionális kérdés, hiszen ezt értik meg a saját országunkon kívül is. Ettől függetlenül nekem már régi vágyam volt, hogy magyarul is kipróbáljam magam szövegíróként. Ez megtörtént és miután a közönség is jól fogadta és én is vállalhatónak érzem, valószínűleg lesz folytatása is valamilyen formában. Ez persze nem azt jelenti, hogy átírnánk a régi dalainkat magyar szövegűre, vagy egyszerre két nyelven írnánk a következő anyagot. Valószínűleg a soron következő teljes - és angol nyelvű - album után megint készül majd valami rövidebb magyarul, de ennek a részletein még egyáltalán nem gondolkodunk.
Sz. P.: A dalok befejezésénél járunk, most már csak a "finomhangolás" van hátra. Sőt én személy szerint kicsit aggódom is, hiszen március 4-én már repülünk Stockholmba, és félek attól, hogy nem leszek kész az összes témával, kicsúszom az időből. De azért majd megoldódik ez, és március közepére a dobok már rögzítve lesznek. Utána folytatjuk a basszus- és gitárfelvételekkel, majd az énekkel. Természetesen - mivel azért nehezen tartjuk a határidőket - tisztában vagyok vele, lesz egy kis csúszás, de a nyári időszakban, mondjuk augusztusra kész lesz a lemez.
V. A.: Persze, vidám emberek vagyunk és az irónia feltehetően a zenénkben is azért ütközik ki helyenként, mert nem dühösek vagyunk a világra, hanem kiröhögjük, ha valami nem tetszik. Azt hiszem ez a mentalitás a hétköznapokban is segít, hiszen dühvel és dühből semmit nem lehet megoldani - azzal csak a saját életét keseríti meg az ember.
Sz. P.: Mindenképp kell erősödnie! Butaság lenne azt hinni bárkinek is, hogy oké, már nincs tovább hova fejlődni, mindent tudok. Én erre különösen érzékeny vagyok, ami azt jelenti, ha próba van, mindenkinek én rugdosom a fenekét, hogy csináljuk, és pofátlanul belepofázok mindenbe.. Úgy érzem, azért az új lemez zeneileg is előrelépés lesz, sokkal színesebbek, változatosabbak lesznek a dalok.
V. A.: Ideális esetben mindig az adott legutóbbi pillanatban a legerősebb, és én szeretném most is azt hinni, hogy még soha nem volt erősebb, mint ma.
V. A.: Rengeteg van, nem is tudnék egyet kiválasztani. Fesztiválok, saját koncertek, kicsik és nagyok, mindig másra lehet jólesően visszatekinteni. Ugyanúgy büszkék tudunk lenni egy ötezer ember előtt adott fesztiválfellépésre, mint mondjuk egy belga kocsma sarkában játszott koncertre harminc ismeretlen embernek, akiket sikerül felállítani a sörük mellől és úgy belelkesíteni őket, hogy két ráadást is adni kelljen nekik. Ez is, az is siker valamiért és nem is tudom lehet-e választani.
V. A.: Azok a srácok ajánlották őket, akik a turné erdélyi állomásait szervezték. Élőben ugyan még nem találkoztunk, de a Myspaceről már ismertük őket, és örömmel nyugtáztuk, hogy együtt fogunk játszani!
Sz. P.: Hát, amennyire tudom, már régen elhagytuk a háromszázadikat.
Sz. P.: Én a Queensryche-ot választanám...
V. A.: ...én meg mondjuk a Monster Magnetet vagy a Clutch-ot, de azért lenne még pár további tippem is, ha ők nem érnének rá éppen.
V. A.: Két dohányos és egy szenvedélyes pókeres van köztünk. A drogok szerencsére teljesen kimaradtak, és bár alkohol persze kerül elő a turnékon (bár én magam speciel gyakorlatilag soha nem iszom, legfeljebb egy évben egyszer), azért azzal is tudunk bánni és ritkán viszi bárki úgy igazán túlzásba.
Superbutt:
Mahboubi Salim - bass
Szűcs Péter - dob
Szűcs Szabolcs - gitár
Szentpéteri Zsolt - gitár
Vörös András - ének
Diszkográfia:
2 Minutes For Roughing 2001 (Warner/Magneoton)
The Unbeatable Eleven 2003 (Warner/Magneoton)
Black Soup 2006 (Warner/Magneoton)
Szájon át (Through Mouth) EP 2007 (Warner/M-Ton)

























