Rock in Reghin III. - 2008. dec. 6.: Altar, Black Diamond, Shadows
Circle II Circle koncert: Kolozsvár, 2009. május. 15. Bővebben!
INTERJÚK
"Mindig is vonzott az 'ősi' civilizációkat körülvevő misztika..."
- e-mailes interjú Kiss Julie-val, a To-Mera énekesnőjével -
A június elsejei, budapesti Pain of Salvation/To-Mera koncert után felmerült bennem (sch) az ötlet, hogy a To-Mera-t jobban meg kellene ismertetni a prog metal rajongókkal, így megkerestük Kiss Julie-t, hogy avasson be egy-két homályosabb részletbe, amely a zenekarával van összefüggésben.
RPM: A magyarországi metalzene hallgatók a veszprémi Whitout Face-ből ismerhetnek. Veszprémből hogy kerültél Angliába, majd a To-Mera élére?
J: Úgy 6 évvel ezelőtt arra a bátor döntésre jutottunk a Without Face tagjaival, hogy a csapat előrejutásának érdekében jobb volna kicsit közelebb kerülnünk a tűzhoz (azaz az akkori kiadónkhoz), így aztán nekivágtunk az ismeretlennek és végül Nottingham-ben kötöttünk ki. Habár ennek eredményeképp zenekari szinten jól is alakultak a dolgok, a csapaton belüli kapcsolatoknak nem tett túl jót a turnén kívüli élet kemény valósága. Egy idő után aztán úgy döntöttem, hogy kiszállok és megalapítom a saját csapatom. Kilépésemet követően nagyjábol két évbe telt mire Tom-mal (ő a gitáros és fő zeneszerző) egymásra találtunk és együtt végre megalkothattuk az első lemezt.
RPM: A To-Mera esetében, ha jól tudom, eleinte csak projectről volt szó. Hogy lettetek zenekar? A zenekar kezdeti idejében még mivel foglalkoztál?
J: Na igen, a kezdet elég rázós volt. Egyrészről tudtam (vagy inkább úgy mondanám, hogy éreztem), hogy muszáj tovább folytatnom a zenélést, másrészről viszont nagyon megviselt a W.F.-es törés és inkább a tanulmányaimra koncentráltam abban az időben... A felállás is elég szétszórt volt - a dobosunk Magyarországon lakott így aztán a dalírás nagyrészt az interneten keresztül zajlott. Valójában a mai napig csodálkozom rajta, hogy hogyan is sikerült azt az első lemezt összehoznunk! Szerencsére a második albumra kicsit elrendeződött a helyzetünk - elkezdtünk egy helyi dobossal dolgozni aminek eredményeképp végre rendes zenekarként működhetettünk.
RPM: Bemutatnád röviden a zenekart? Mit jelent a zenekarnév (To-Mera)?
J: Tom jelenleg a csapat egyetlen megmaradt alapító tagja rajtam kívül - mondhatni mi ketten alkotjuk az alapot... ő a fő zeneszerző. Habár eredetileg 'neuroscientist'-nek készült, az egyetem befejeztével (szülei nagy örömére) rájött, hogy inkább a zenei pályán szeretne tovább haladni és egy időre beíratkozott a londoni Trinity College-be jazz gitár szakra... mondhatni innen származik a jazzes beütésünk. Aztán ott van Paul, a dobosunk aki a második lemez óta van velünk - anno a National Youth orchestra-ban játszott, rendkívül tehetséges egyed ő is. Nemrégiben csatlakozott hozzánk két új tag is név szerint Hen, ő az új billentyűsünk, aki amúgy a Haken elnevezésű londoni progrock csapat lelke és Mark basszusgitáros, aki szintén egy londoni prog csapatból, mégpedig a Demagogue-ból került hozzánk. Ami a To-Mera nevet illeti, nos... Állítólag az ősi egyiptomiak így nevezték Egyiptomot, de ez egy kétes tény... Mindig is vonzott az 'ősi' civilizációkat körülvevő misztika és amikor egy, az ókori varázslatot technikai fejlettséggel egyhuzamba állító könyvben felfedeztem a To-Mera nevet úgy éreztem az Isten is egy progresszív metal zenekar nevének szánta...
RPM: A Candlelight-nál ott van a magyarországi Sear Bliss is. Tudom, hogy nem egy stílusban nyomultok, de amúgy mégis milyen a viszonyotok és egyáltalán milyen a viszonyotok a többi Candlelight-os bandával?
J: Nem túl sok vizet zavarunk egymásnak hogy őszinte legyek... azaz nem nagyon állunk kapcsolatban egyik csapattal sem. Az egyetlen Candlelight-os banda akikkel játszottunk, az az Emperor volt nagyjából két éve. Valójában a legtöbb Candlelight-os csapat elég más stílusban mozog így nem igazán keresztezzük egymás útjait.
RPM: 2006-ban rögzítettétek debütáló albumotokat, a "Transcendental-t", melyen a Blood c. dalban magyar szöveg is hallható. Mi adta az ötletet, hogy anyanyelven szólaljanak meg a sorok? A közönség hogy fogadta (pl. a magyar ajkúak és a nem magyar ajkúak)? Lesznek-e majd a jövőben még ehhez hasonló megnyilvánulások?
J: Nos, a szöveg arról szól, hogy bármennyire is próbál az ember elszakadni a múltjától és a neveltetésétől, valahol, valamilyen szinten az csak vissza-visszalopakodik az életébe... Benne van a vérében, hogy úgy mondjam... Mivel a múltam nyilván Magyarországhoz köt és sajnos elég sok rossz emlékhez is, így a magyar sorokat odaillőnek éreztem. Amúgy kint érdeklődéssel fogadták a magyar sorokat, rengeteg e-mailt kapunk-kaptunk arra vonatkozóan hogy mit is jelentenek. :)
RPM: Olyan csapatok előtt játszottatok már, mint a Dream Theater, a Fates Warning, az Insomnium, Emperor, vagy a Pain Of Salvation. Melyik fellépés volt számodra/számotokra eddig a legmeghatározóbb/legnagyobb élmény?
J: A Pain of Salvation koncert volt a legmeghatározóbb, egyrészt mert imádjuk a zenéjüket és leírhatatlan érzés volt megosztani velük a színpadot, másrészt meg azért mert most jutottunk el arra a pontra a csapattal, hogy öt teljesen elkötelezett ember alkotja - mindannyiunk szívvel-lélekkel csinálja és ez a koncert volt az első nagy bulink ebben az új felállásban. Nekem meg persze mindig is nagy dolog az otthoni közönség, család, barátok előtt fellépni...
RPM: Bár még viszonylag fiatal csapatnak számítotok, mégis szerinted, mikor mondhatja el egy együttes, hogy igazán toppon van?
J: Nos, a 'top' természetesen mindenkinek más, szóval nem hiszem, hogy létezik általános leírás - sokaknak a siker azt jelenti, hogy a zenélésből élhetnek, de persze aki a metal (és főként a progresszív metal) műfajon belül ilyen elvárásokkal él, azt nagy valószínűséggel csalódás fogja érni - főképp a mai internet-zenés világban, ahol igencsak nehéz lemezeket eladni. Nyilván az elismerés fontos de ami még fontosabb - legalábbis szerintem - az az, hogy az ember megőrizze a kreatív integritását és élvezze amit csinál... Na meg, hogy olyan emberek között legyen akik ugyanolyan szerelemmel vetik bele magukat a zenébe és folyamatosan törekednek arra, hogy mind zeneileg, mind technikailag is előrébb jussanak. Nagyjából azt mondhatnám ilyen szempontból topon vagyunk. Minden egyéb csak extra.