Ozzy Osbourne október 4-én a Papp László Budapest SportArénában. Részletek!
Maximum Rock tehetségkutató Bukarestben: http://www.promusicprod.ro/mrfest/formatii/
Koncertek a székelyudvarhelyi TRC-ben: részletek!
KONCERTBESZÁMOLÓK
Scorpions
2007. nov. 10., Nagyszeben
Szebenben megjött a pénz, és valaki nagyon érti a dolgát, hogy jó dolgokra költse el. Idén mindig úgy alakult, hogy amikor valami jó volt Szebenben, nem mehettem (Tarot, My Dying Bride, Jethro Tull, stb.) A Scorpions hírére viszont már az motoszkált a fejemben, hogy kötelező lenne eljutni. Főként, hogy megint ingyenes volt, mint már annyiszor Szebenben sokminden előtte. Nagyon kellemes, és kiemelkedően jó hangulatú utazás után elmondhatom, hogy a város nagyon szép, meglátszik, hogy régi történelmi hely, meg a belepumpált pénz sem az ablakon ment ki.
Tudtam, hogy a Compact fog nyitni. Nem tudtam milyen fajta laza rockra számítsak, világmegváltásra azért semmiképp. Előzőleg nem ismervén a csapatot, csak annyit jegyeznék meg, hogy egy billentyűtéma teljesen Van Halen - Jump volt, az a kommersz rádiórock fajta (valamelyest azért jó értelemben kell ezt felfogni). A dallamaik rendben vannak, a gitárszólók is jók, kellemes benyomást keltettek. Egyébként nagyon hideg volt, valószínű, a színapdon még inkább, mert őket nem melegítette a tömeg. A halálesetekkel sújtott zenekar, úgy tűnik egyébként, hogy nem tört meg, nagyon korrekt bulit csináltak. A hangzásuk is tökéletesen rendben volt, csak néztem, hogy szabadtéri koncerten milyen telten szól a basszus is. Gondoltam is, hogy a Scorpsék ilyen hangzással majd lebontják a színpadot.
Azután jött a főattrakció, a debütálástól számítva idén 35, alapítástól meg 42 (!!) éves német legenda, a Scorpions. Ezt a bandát mindenki ismeri, ha nem másképp, felületesen. Néhány ballada, 1-2 nagy hard rock sláger. Szóval jó népes tömeg verődött össze a Nagytéren aznap este. Az új albumukat promoválták, a Humanity Hour I-t. Ez egy modern hard rock korong, helyenként nagyon korszerű megoldásokkal, helyenként meg klasszikus dallamos keményrock. Mindkét kategóriából kaptunk dalt, jó adag klasszikussal kibővítve. Az alig egyórás, mások szerint másfél órásra tervezett show szerencsére hosszabb lett ennél, majdnem 2 óra is volt, ha emlékezetem nem csal.
Az új lemez egyik címadójával kezdtek (érdekes módon kettő van): az Hour I-nal. Fogós dallamos refrén, modern riffek, kiváló hangzás, elemi erővel szólalt meg. Jó döntés újalbumos dallal kezdeni, úgysem ismerik sokan, meg úgyis játszani kell, s ezzel az erődemonstrációval meg meggyőzően is indult az egész. Egyébként a riffek ebben a dalban helyenként túl modernek az én oldszkúl füleimnek, de mindenféleképpen nagyon jó dalról van szó. Itt kezdték váltogatni a klasszikusokat meg az új dolgokat. Jött a Bad Boys Running Wild - ez már a jó értelemben legtipikusabb fajta '80-as Scorpions, a Love at First Sting lemezről. Erről kaptunk még néhány dalt később is. Majd jött az utolsóelőtti korong, az Unbreakableről a Love 'em or Leave 'em. Óriási volt. Az a lemez egyébként is azutóbbi évek egyik legjobb hard rock alkotása. Örültem, hogy nem hanyagolták el. Majd jött a Zoo. A lassú, pumpálós ritmusú dal alapja a koncertjeiknek, számítottam is rá, kiváló volt. Visszatértünk 1980-ba tehát, Animal Magnetism időkbe. Megint jött egy új dal, a 2004-es Deep and Dark. Talán a játszott két dal az Unbreakable legjobbja, szóval abszolút meg voltam elégedve. Megint időutaztunk egyet, a legrégebbi dal következett, a Coast to Coast instrumentális. Klaus Meine énekes most gitárral jött elő, 4 darab húros hangszer volt (Meine - gitár, Jabs - gitár, R. Schenker - gitár, Maciwoda - basszusgitár) tehát a színpadon a dal időtartama alatt. Talán a Lovedriveról én mást választottam volna, de nagyszerű volt így is. Priest-módra láttam őket lengetni a gitárokat például, meg hát a zenélés, szóval egy rossz szavam nem lehet. Ekkorra már Meine kidobált egy rakás fehér dobverőt a tömegbe. Én James Kottak fekete-fehér csíkosaiból szerettem volna megkaparintani egyet, de azokat nem hajították ki a közönségbe. Pengetők is jutottak az első sorokban levőknek. Jó nekik.
Itt jött az első ballada. Metalos szemmel nézve nagy és érdekes kérdés volt, hogy hány ballada lesz, és melyek lesznek azok. Az első a Send Me an Angel volt, a Crazy World lemezről. Jókor jött, mivel nagyon szép dal, a sok keménység után jól fogott. A rádióbarátabb számot az egyik legkevésbé ilyen balladájuk követte, a Holiday, a másik aznap esti '70-es évekbeli szám. Majd megint jött a korszerű hard rock, a másik címadóval, a Humanityvel. Megint nagy rifforkán jött vele, visszazökkentünk a súlyos Scorpions világába. Megint Állati mágnességes dal jött utána (nagyon jól megcsinálták a korszakok közötti váltakozást, számról-számra), a Make It Real. Megint klasszikus Scorpions ez is, nem is lehetne más ebből a korszakból. Majd a kései klasszikusok közül jött a Crazy Worldös Tease Me, Please Me. Ez is ütős volt, ahogy kell. A rendkívül fogós sorok közül sokat együtt énekeltek Meinevel, persze nem először, majd' minden szám során megtörtént, közönségénekeltetés is volt, ahogy kell és ahogy jó. Amúgy ami feltűnt, hogy majdnem minden szóló Matthias Jabsé, Rudolph Schenkernek lényegesen kevesebb volt. Úgy tűnt, mintha Jabs lenne a fő gitáros, pedig ő az újabb tag. Felszántották a színpadot, nagyon bemozogtak minden zugot. Majd jött megint egy új albumos dal, a 321. Ez slágeres Scorpions, a '80-as években is írhatták volna.
Nem gondoltam volna, hogy a Scorpionsnak olyan basszusgitárosa van, aki több percet képes szólózni, de csalódtam. Ez a Pawel Maciwoda nagyon érti a dolgát. A bőgőszóló végén/közepén benne volt a Smoke on the Water főtéma is, meg az Enter Sandman is. Utóbbi egész hosszan, a szöveges részből is elég sok. Mögöttem a Metallica-rajongó haverok eksztázisban, én nem kevésbé, azért ez mágikus volt! Majd James Kottak elsőrangú showmansége is előtérbe került. Dobolt a bőgő húrjain is egy kicsit, majd levágott egy fergeteges dobszólót is. Rengeteg showelemmel, közönséghergeléssel, és a zenei része mégis felülkerekedett mindenen. Szóval megint csak le a kalappal. Nem hiába volt Dio turnédobosa is anno.
Megint jött régi dal utána, az örök klasszikus Blackout! Ez szerintem heavy metal, nincs rá más szó. A '70-es Scorpionsnak megvolt a súlya, a '80-as évek elején meg egyes daloknak megvolt a tempója, feszessége, vadsága, ahhoz, hogy metal legyen. Ilyen a Blackout is. A következő lemez egyik slágere követte, a Big City Nights. Ez a dalcím a Lordot is megihlette, hogy még egy évre rá debütalbumot nevezzen el. Szóval hatalmas dal. Majd jött a '80-as évek legjobb Scorps-nótája, az élőben már-már speed/thrashbe hajló Dynamite! Óriási volt, a frenetikus tempó, minden finomsággal a helyén, Jabs szólója megint isteni volt. Ekkor lementek a színpadról, de úgyis mindenki tudta, hogy lesz ráadás. Jelképes fogadást kötöttünk egy haverral, hogy 3 vagy 4 ráadás dal lesz, én 4-re voksoltam. A White Dove-ra azért inkább számítottam, mint a végül eljátszásra került záródalra, de azért csodálatos volt, talán még jobb is így, mert kevésbé elcsépelt szám volt. Na lássuk, mivel fejezték be a koncertet.
Elsőnek, mint az várható volt, a Still Loving You jött. Csodás ballada, öngyújtók a levegőben, mindenki énekel, abszolút libabőrözés volt. Jött a Wind of Change, füttyös intró-outróval ahogy kell. Mágikus pillanat volt megint, a tömeg is együtténekelte, most is borsódzik hátam, amint ezen sorokat írom, ha rágondolok. Itt jött a headbanghimnuszok headbanghimnusza, ami habár nem metal, de egy örök hard rock sláger, "Here I am, Rock You Like a Hurricane"!! Telitalálat!!!! Ünnepeltették magukat egy kicsit, úgy tűnt, hogy vége is lesz, de jött még egy ráadás, a Blackout lemezt záró ballada, a When the Smoke Is Going Down zsenije. Nem egy elcsépelt dal, nagyon szép, érzelmes, tökéletes zárás volt. A nem annyira hard rock/metal közönségnek (mert gondolom, ingyenes koncert lévén, sok ilyen is volt, meg ahogy láttam az embereket, igencsak így van) is megfelelt a dal, az undergroundabb dolgokat szerető metalosoknak is, az ős-Scorpions-rajongók meg örülhettek egy kultikus balladának. Szóval hibátlan volt ez elejétől végéig.
Hogy a The Sails of Charont nem játszották, meg az In Tranceről nem is beszélek, azért nagy kár volt, de hát mindent nem lehet, az új albumot is turnéztatni kell, meg így is kaptunk egy rakás klasszikust, és egytől-egyig csak jó nótát! Olyan volt ez, mint egy hurrikán, bizony. Aki kihagyta sajnálhatja. Most gondban vagyok, hogy melyik lesz az év koncertje :).
Okt31