Ozzy Osbourne október 4-én a Papp László Budapest SportArénában. Részletek!
Maximum Rock tehetségkutató Bukarestben: http://www.promusicprod.ro/mrfest/formatii/
Koncertek a székelyudvarhelyi TRC-ben: részletek!
KONCERTBESZÁMOLÓK
Circle II Circle, Manticora, Burning Black
- 2009. május 15., Kolozsvár, Irish&Music Pub -
Kutakodva a memóriámban rájöttem, hogy 2009-ben még nem metalkodtam élőben, úgyhogy a kolozsvári Circle II Circle koncertje jó alkalomnak bizonyult ezt a hiányosságot is pótolni.
Mivel az olasz Burning Black-ről korábban nem is hallottam, ezért a fémes esemény előtt pár nappal "felkerestem" a csapat myspace oldalát, de az ott hallottak alapján nem nagyon izgultam, hogyha netán lemaradok az programjukról. Így a koncert napján amikor talján testvéreink a húrok közé csaptak én még nyugodtan cseverésztem a rég nem látott barátokkal, ismerősökkel. Aztán az Égető (Izzó) Feketé-ék műsorának második felére vetődtem a színpad közelébe és az egyik haverrel megállapítottuk, hogy hiába van egy rakás kedvenc bandák a '80-as évekből, a fiatal olaszok nyolcvanas hangzású heavy metal muzsikája nélkül mi még tudunk élni...
A dán Manticora muzsikája sem gyakori vendége a zenelejátszóimnak, így az ők dalaikba is az internet segítségével hallgattam bele és megállapítottam, hogy a mostani zenei dömpingben, bizony Manticora nélkül is tudok élni. Aztán amikor a négy dán elfoglalta a deszkákat, inkább kíváncsiságból sasoltam és füleltem a színpadot és meg kell mondjam kellemesen csalódtam a szőke, kigyúrt frontember vezette csapatban. Egyedül neki volt rocker kinézete, a bőgős úgy nézett ki, mint egy ács a szomszédból, a gitáros csávó sem kimondott rocker fazon, de valahogy volt egyénisége a hátranyalt hajával, ahogy ott varázsolt a 7 húros gitárja nyakán. Bizony mondom néktek, hogy élvezettel hallgattam a Manticorát, mert olyan harmóniák, dallam menetek jöttek elő a hangfalakból, hogy csak úgy élvezkedtek a füleim a zene hullámaim. Dánjaink vagy samplert használtak, vagy pedig a 7 húrosnak lehettek valamilyen különleges effektjei, hogy ilyen muzsikát eregéltek felénk, persze jegyezzem meg azt is, hogy "ács" bőgősünk 5 húroson nyomta a mélyeket a csapat alá.
Rövid átszerelés után jött is a Savatage énekes, Zak Stevens csapata a C2C. Azért nem írom, hogy ex Savatage, mert hivatalos kilépésről, feloszlásról nincs szó, csupán a csapat tagok egyéb elfoglaltságai miatt szünetel a Sava. Az első pár dal után megállapítottam, hogy ezek a zenészek bizony nem százegynéhány fős közönség előtt kellene játszanak, mert zenei tudásuk, hozzáállásuk alapján nemcsak a közönségtől, de a szakmától is többet kellene kapjanak, mint sok csiri-csáré önismétlő, rock/metal banda. Hihetetlen profzmussal, mosolygósan nyomták a komplex, szigorú amerikai power metal riffeket. De azért lírai témákban sem volt hiány, ilyen volt a vége felé a 2003-as album címadójának, a Watching the Silence-nek, szintivel (zongora hangszín) előadott verziója és ugyancsak ebben a lírai blokkban hanzott el a Savatage If I Go Away dala is. A billentyűket nem más kezelte mint a csapat basszistája, Paul Michael Stewart. Hihetetlen egy fazon, akárcsak a csapat többi tagja, akik nagyon, de nagyon szimpatikus arcok. A ráadásban még elhangzott két Savatage nóta, a Nothing's Going On és az Edge of Thorns. Komolyan mondom nem találok szavakat, hogy milyen fasza volt ez az egész Circle II Circle koncert, Zak-ék viselkedését meg egyszerűen tanítani kellene. Annyira nem tudtam betelni az egész bulival, hogy hazafelé, vezetés közben is folyton C2C dalokat, riffeket dúdorásztam, sőt még 2-3 nap múlva is...
Soha rosszabb koncertben ne legyen részem...
esch