Ozzy Osbourne október 4-én a Papp László Budapest SportArénában. Részletek!
Maximum Rock tehetségkutató Bukarestben: http://www.promusicprod.ro/mrfest/formatii/
Koncertek a székelyudvarhelyi TRC-ben: részletek!
KONCERTBESZÁMOLÓK
Darázs és Bölcsesség Pest-Budán
(W.A.S.P. és Wisdom, 2009. nov. 14. - Diesel/Wigwam, Budapest)
Mindig az volt a véleményem, hogy Budapesten a zeneszerető ember nem unatkozik. Kb. hetente ellátogat legalább egy olyan előadó vagy zenekar, amelyik az ember érdeklődését komolyan felkelti, a "megnézném őket, mert hallottam, hogy jók élőben" kategóriájú bandák pedig szinte naponta lépnek fel a fővárosban. Persze ízlése válogatja, kinek hogy, de alulírott úgy gondolta, hogy a W.A.S.P. csípését nem lehet kihagyni (a betűszó egybeolvasva ugye darazsat jelent angolul), de az európai stílusú power metal egyik legnagyobb magyar reménysége (a Tűzmadárról se feledkezzünk meg persze), sőt lassan mondhatom a rajongótábort elnézve, hogy befutott, ünnepelt bandája, a Wisdom (angolul 'bölcsesség') is megérdemelte a figyelmet.
Mivel a W.A.S.P. klasszikus L.A. heavy metalja elég közel áll érdeklődők tekintetében a Wisdom rajongótáborához, a szervezés is kedvező volt. A W.A.S.P.-ot a Diesel Klub (régen E-klub) színpadán láthatta a nagyérdemű este 9-től, míg később Wisdomékat a Wigwamban fél 12-től.
Blackie Lawless énekes/gitáros/főnök vezetésével a W.A.S.P. újra bemutatta, hogy miről is szól az a bizonyos eléj (Los Angeles - LA) heavy metal. Los Angelesből elindulva a tombolós, rockos, bulizós első két lemez anyaga (W.A.S.P. és Last Command) és a komolyabb, koncepciózus művek (Headless Children, Crimson Idol) is terítékre kerültek, az új lemezeket sem hanyagolták el (Dominator, Babylon). Kár, hogy a köztes lemezekről sosem válogatnak semmit, most is kimaradt egész albumok sora, a Still Not Black Enoughtól egészen a dupla Neon Godig. Pedig egytől-egyig kiváló lemezek, mégis Blackiék állandóan mellőzik őket. Kár.
A koncertprogramra nem térek ki nagyon részletesen, az energikus bulit azok a számok alkották, ami kb. elvárni lehet, úgyis utána lehet nézni interneten 2 perc alatt. A buli csúcsának az Arena of Pleasures című alapvetést nevezném meg, de a Crimson Idol címadó ballada is nagyon ott volt a szeren, ahogy a láncfűrészes Chainsaw Charlie is. Közben a színpad fölött szinte állandóan archív koncertfelvételek, vagy az adott szám klipje ment, érdekes húzás volt, időnként fel is pillantgattam. Többek között a Wild Child, a kiváló The Who cover The Real Me videójára emlékszem, de dominatorös Heaven's Hung in Black is nagy élmény volt képi aláfestéssel. Volt egy medley is, amelyben voltak részek az I Don't Need No Doctor, Scream Until You Like It és Hellion című régi '80-as évekbeli számokból.
Dicséret illeti a Blackie Lawless, Doug Blair, Mike Duda és Mike Dupke alkotta négyest, intenzív bulit nyomtak, a közönség nagyon jól is vette az állandó színpadi mozgást, zeneileg meg persze végig izgalmas volt az egész. Másodszorra látni egy a rock and roll gépezetet, már nem volt annyira sokkoló (először Kolozsváron, Maximum Rock feszten volt szerencsém, akkor még botrányos esőzés sem volt), de egy ilyen erődemonstrációról n-edik alkalommal sem volt szabad lemaradni, a W.A.S.P. nem véletlenül akkora név, amekkora. Képzelem, milyen fergeteges, fékezhetetlen klubbulikat csinálhattak a fénykorban, Chris Holmes és Randy Piper gitárosokkal a felállásban! Amikor még a PMRC által kipécézett übersláger, az Animal (Fuck Like a Beast) is koncertprogramjuk szerves része volt. A mai W.A.S.P. persze nem a noszalgiáról szól, mint bizonyítják az újabb számok jelenléte és a kései albumok minősége is.
A slágerek és nagyobb lélegzetű rockoperás heavy metal klasszikusok jöttek, láttak és győztek, fölösleges azon gondolkozni, hogy melyik az "igazi" W.A.S.P. Mindkettő szerves részét képezi annak az örökségnek, amit ez a banda letett az asztalra, mindkét világuk elsőosztályú meggyőzőerővel bír. Mindent egybevetve, ezt a bandát annyiszor kell megnézni, ahányszor csak lehet! Nálam eddig kettőből kettő a mérleg, remélem sosem fogok csalódni.
Néhányan úgy gondoltuk, hogy az aznap esti Wisdom sem megvetendő buli, és bizony milyen helyesen tettük! Exkluzív fellépés volt ez nekik 2009-ben, amit a felállás is igazolt. Mindkét volt és jelenlegi énekes kapott jó sok lehetőséget, az eredeti vokalista, Nachladal "Nahi" István, és a helyére érkező aranytorkú Kiss Zoltán is. Rendkívül rokonszenves húzásnak találom egyébként a határon túliaknak szóló díjmentességet is, amellyel többedmagammal éltem is. A Wiseman Is Alive szlogen azt hivatott bizonyítani, hogy a banda nagyon is él, együtt van, működik, a hosszabb kihagyás után. Gyakorlatilag minden kiadott anyagot eljátszottak, a négyszámos debütáló kislemez és a Words of Wisdom című jelenlegi egyetlen nagylemez anyagát is, de új számok is előkerültek szép számmal. Volt köztük hard rockosabb (kései Edguy-féle) meg vágtázósabb, gyorsabb is, magas fordulatszámon pörgött a kétlábgép szinte végig, a dalok meg fogósak, jók, sok a gitártéma, a dallamok is kimunkáltak. Jó lemezzel lesz dolgunk, úgy érzem, ha az album tartja a szemelvények szintjét. Kb. két-három új dalt láttunk.
Az énekesek profi hozzáállását külön kiemelném, főleg ha a zenekar így kívánja folytatni ténykedését. Emberileg is, technikailag is képzett arcok, sokra viszi még a zenekar két ilyen frontemberrel. Kiss a technikailag képzettebb, de mindkettőnek megvan a saját egyéni karizmája, nagyszerű kombináció a két hang, ilyen váltogatós megoldást meg még élőben nem tapasztaltam. A háttérvokálokat Tamás szolgáltatta, de a zenészek közül is voltak részek, ahol némi plusz vokálozás volt részükről.
Néhány nótás blokkok követték egymást, amikor énekescsere történt, Kiss és Nahi állandóan, 3-4 számonként váltották egymást a színpadon, a zenei részre meg nyilván nem sok panasz lehetett. Az ünnepi hangulatú koncertet rengeteg feldolgozás dobta fel, a teljesség igénye nélkül: Iron Maiden alapvető dalai közül néhány (Wasted Years, Aces High, Flight of Icarus, Hallowed Be Thy Name), Helloween-slágerek (I'm Alive, Eagle Fly Free), Gamma Ray (Send Me a Sign - a buli csúcspontja számomra), akusztikus blokk Bruce Dickinson Tears of the Dragonjával, Europe Carrievel, Hammerfall-hitek (Heeding the Call, Hearts on Fire), Survivor (Eye of the Tiger nyilván), Scorpions (Rock You Like a Hurricane), még egy Europe (Rock the Night), Manowar (Fighting the World), Skid Row (Youth Gone Wild)... lehet, hogy valami ki is maradt, de ezt a dalcsorkot nem lehetett nem felsorolni próbálni. A Skid Row-t köztes (tagcserés időszakbeli) énekesük, Peter énekelte, aki csak beugró volt aznap este. Egy élő rockotéka anyagát kaptuk szűk három órában, ahogy egyikünk találóan megjegyezte a buli után. Örök emlék marad a koncert már csak az elkapott dobverő miatt is.
Rendkívül szimpatikus, tehetséges zenekarról van, amelyik nincs híján az ötleteknek és dallamérzéknek, és csak úgy sugárzik belőlük a profizmus. Eddig is szerettem őket, de mostmár egy potenciális rajongóval is számolhatnak. Szerintem legközelebb aláíratom velük a Words of Wisdom CD-met!
Long live the wiseman!
okt31